FidelissimArt
Gerencsér Pán Tamás
grafikusművész
Tel.: 99/ 331 903
E-mail: info@grafikdekor.hu
Facebook: www.facebook.com/gerencserpantamas
Cím: 9400 Sopron, Zsilip u. 13.
1963-ban született Sopronban. Tanulmányait elõbb Székesfehérváron majd Budapesten végezte. Mesterei többek között Pinke Miklós és Tolvaly Ernõ festõmûvészek voltak. Eleinte a jellemzõen tollrajzok, színezett kollázsok és fotografikák mellett több sokszorosító grafikai eljárásban is kipróbálta magát, gyakran kísérletezve a mûfajok keverésével. A szerigráfián belül új technikát fejlesztett ki, ezeket a képeket már önálló kiállítás keretében mutatta be elõbb Sopronban, majd Budapesten. Saját fotóiból készített diaporáma elõadásainak egyike meghívást kapott az ELTE Vizuális Mûhelybe. Házasságkötését követõen visszaköltözött szülõvárosába, ahol rövidesen grafikai stúdiót alapított, és 1992-es korszakzáró kiállítását követõen fõként tervezõgrafikával foglalkozott.
Gerencsér Pán Tamás tagja a Mûvészeti Alapnak (MAOE), munkái megtalálhatók az országhatárokon túl is, többek között Ausztriában, Svájcban és az Egyesült Államokban. Miközben tervezõgrafikusként sokáig távol maradt a képzõmûvészeti nyilvánosságtól, közel két évtized után egy régóta készülõ anyaggal jelentkezett, melyet 2012 nyarán mutatott be a Kogart Galériához tartozó Sopronbánfalvi Kolostorban. Az „Angyalkóró” címû tárlat ezt követõen a Scheffer Galériában Budapesten, és a Festõk Városának meghívására Kaposváron is bemutatásra került. Sopron városa 2013-ban a Festõteremben rendezett kiállítást alkotásaiból (kurátor Wehner Tibor), majd ez az anyag Székesfehérváron és több vidéki városban is látható volt. A Soproni Múzeum kortárs képzõmûvészeket bemutató sorozatának keretében a Fabricius Galéria 2016-ban "Csillagszeg" címmel állította ki szakrális témájú alkotásait.
Természetes anyagokból építkezõ, kollázs alapú képeire akvarellel fest, de gyakran bele is rajzol. Így azok a természetben talált és az emberi kéz által elõállított anyagok sajátos keverékei, melyeket a grafikai elemek olvasztanak alkotássá. Meglévõ, de kidobásra ítélt papír- és textildarabokból, terményekbõl egymásra rakott, a hagyományos két dimenzióból kilépõ mûveinek egy részét versek ihlették, de a néprajzi gyökerû gyerekmondókák is gyakori kiinduló pontjai képeinek. Applikációin a dolgok mögött átsejlik a természetfeletti kisugárzása, a tapintható matérián túli transzcendens. Tipográfiai elemeket is elõszeretettel alkalmazó munkáin a betû és szótöredékek kompozíciós elemekké lényegülnek. Miközben képei többnyire nonfiguratívak, ugyanakkor mégis a régmúltat idézik, s miként a muzsikában a világzene, úgy hordozzák magukban az õsit, sajátos szintéziseként az organikus és az absztrakt irányzatoknak.
